Dr. Böő István cikke

Újabb kutatások szerint legalább ekkora szerepük van bizonyos zsírsavak hiányának, amelyeket a szervezet előállítani nem tud, tehát a takarmánnyal kell azokat felvennie ( ún. esszenciális zsírsavak). Ezek a zsírsavak nemcsak energiaforrásként szerepelnek, hanem a bőr anyagcseréjét, következésképpen annak állapotát is befolyásolják. Hiányuk következményei a vitaminhiányhoz hasonlatosak, a bőr károsodik, az ilyen bőr pedig a baktériumok és gombák okozta fertőződésekre fokozottan érzékeny.
A betegség a pár napos, még inkább az 1-4 hetes malacoknál a leggyakoribb, de ritkábban észlelhetjük akár 6 hetes életkorban is.
Minden évszakban előfordulhat, de ősszel és télen különösen gyakori, főként akkor, ha egyidejűleg hajlamosító körülmények is vannak. Zsúfoltság, az erősen szennyezett padozat, a nedves alomanyag, vagyis a rossz kutrica-higiénia, a bőrsérülések, a külső élősködők jelenléte, a vas és A-vitamin hiánya elősegítik a fertőzés kialakulását.

Melyek a betegség tünetei? A malacok fültövén, a szemek környékén, a túrókarima és a pofa tájékán a bőr foltokban kipirul, piros udvarral körülvett, lencsényi nagyságú, nedvező felületes kimaródásokat vagy felrakódásokat látunk rajta. A has egész felületét, egy-két nap múlva az egész testet sárgásbarna, bűzös, tapadó, kenőcsös bevonat borítja, amely később pörkös, varas jelleget ölt és a bőr ráncosodik. Úgy néz ki a malac, mintha erősen koszos lenne.

A betegség megelőzésében fontos a jó tartási higiénia. Ha a malac nem elletőrácson vagy battérián van, naponta kapjon friss, tiszta, penészmentes, száraz alomszalmát. Gondoskodni kell a malacok megfelelő vasellátásáról. Aki nem kocatápot, hanem gazdasági abrakot etet, a vemhesség utolsó hónapjában napi 2-3 evőkanál sertészsír vagy napraforgó-olaj takarmányba keverése előnyös lehet.
Sajnos, a betegséget az esetek többségében késve jelentik az állatorvosnak, mert úgy gondolják, hogy a fülek, a farok és a pofa kisebesedése a malacok harapdálásának, veszekedésének a következménye, pedig a betegség kezelése csak a kezdeti stádiumban eredményes. Sokan a malachimlővel vagy a rühösséggel keverik össze, noha a kenőcsös bőrgyulladáskor a bőr nem viszket. Mindenképpen állatorvosi beavatkozásra van szükség! Az ezt kísérő folyadékpótlás, a malac bőrének enyhe gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő oldatokkal, A-vitaminos kenőccsel való lemosása, bekenése használhat, de ne várjuk meg a pörkösödési stádiumot! Jó hatású a beteg malacok bőrének étolajjal vagy közönséges sertészsírral való naponkénti lekenése. A beteg malacalmok kocáinak hasa alján a bőrön, főleg a csecsbimbók környékén sok esetben barna, barnásvörös pörkök vannak, ezeket is kenjük be.
A „házi kezelés” csak az állatorvosi beavatkozás kiegészítéseként lehet eredményes!
Kezelés hiányában a beteg malacok zöme 4-8 napon belül elpusztul, az élve maradottak pedig rosszul fejlődnek.