Üdvözöljük Önt a szabad fejlesztésű mezőgazdasági portálunkon.
Kérjük nézze át lapjait és mondjon véleményt. A kezdőlapot a www.mezg.hu-ról érheti el, vagy klikkeljen az alábbi linkre.
Megnézem a kezdőoldalt.

 

 

Klikkeléssel válasszon megjelenítési formát
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!
Ez!



Kérdések és javaslatok a hazai agrártermelők Európai Unióra történő felkészítése és továbbképzése kapcsán




Mottó: 

mezőgazdaságunk Európai Unióhoz történő csatlakozásában döntő fontosságú lett volna a gyakorlati teendők közérthetővé tétele.



Tények: 

a hazai agrártársadalom Európai Unióra történő felkészítésére a költségvetésből óriási összegeket fordítottak.



Eredmény: 

mind a hazai, mind az EU. gazdasági és politikai elemzői, legfőképpen pedig a magyar gazdák úgy tartják, a felkészítés nem volt megfelelő! Mezőgazdaságunk európai versenyképességének egyik akadályaként igen sok szakértő a szakmai felkészülés hiányosságait jelöli meg.



Alaphelyzet: 

köztudott, hogy az EU – hoz történő csatlakozásunkban mind a jogi, - mind a szakmai harmonizáció legnehezebb, legösszetettebb területe a mezőgazdaság volt.
Minden fórumon hangoztatták a követelményt, hogy felül kell bírálnunk és a kornak megfelelő értelmezést kell adnunk olyan alapfogalmaknak, mint a minőség és a hatékonyság.
Az állati – eredetű élelmiszerek előállításának napi gyakorlatára vetítve ez annyit jelent, hogy a piacokért való kíméletlen versenyben csak azok tudnak talpon maradni, akik költségtakarékos termelés mellett a piacokon keresett minőséget állítják elő, de most már nem alkalmanként, hanem folyamatosan és az „ óltól az asztalig” ellenőrizhetően, miközben az élelmiszerbiztonság, a környezet – és állatvédelem követelményeinek is megfelelnek.
Ennél is többször hangoztatott és elfogadott követelmény az agrárium szereplőinek fentiekre történő felkészítése, mely egyúttal a versenyképesség elengedhetetlen feltétele is. A felkészítésben – több okból kifolyólag – egyre nagyobb szerepe volt és lesz a nyitott képzésnek, szakképzésnek, távoktatásnak, a manapság még a kormány-programokban is szereplő „élethosszig való tanulásnak”. Ezek a képzési formák kiemelt helyen szerepeltek és szerepelnek az európai projektekben is, éppen ezért nagy gondot és nem kevés pénzt fordítottak ( fordítanak ) az elkerülhetetlenül szükséges önképzés legjobb módszereinek kimunkálására. Figyelembe véve a magyar agrárium szerkezetét, a mezőgazdasági képzettség sokszínűségét ( az általános iskolát sem végzettektől a többdiplomás vállalkozókig ), az oktatás helyzetét, de legfőképpen az európai átlagnál sokkal gyorsabb társadalmi-gazdasági változások által kikényszerített információs igényeket, ez a szerep Magyarországon még fontosabb!
A felkészítésnek nemcsak szakmai, de társadalom-politikai jelentősége is van!
A különböző szintű megnyilatkozásokból az derült ki, hogy a felkészítést a politika – pártoktól függetlenül – a vidékfejlesztés részeként is stratégiai kérdésként kezelte és a kormányzatok ehhez különböző pénzügyi forrásokat biztosítottak.
A tervek szerint a hazai gazdaképzésre központi intézményt, sőt országos intézményrendszert hoznak létre, melynek működtetését a központi költségvetés finanszírozza.



Kérdések: 

  1. Az eddigi forrásokhoz jutottak milyen eredménnyel használták fel azokat?
     
  2. Miközben a hazai agrárvállalkozókat az információszerzésben oktatási-és egyéb intézmények, különböző kiadványok, sőt ma már a számítógépes világháló is segítették, sajnálatos módon – itt nem részletezett okok miatt – ebből miért éppen az a réteg maradt ki, amely ma és a közeljövőben az alapanyag-termeléssel foglalkozik?
     

  3. Miért fordult elő oly sokszor, hogy a szakmai felzárkózáshoz a hazai társadalmi szerkezetet, ökológiai és ökonómiai viszonyokat nem ismerő, drága külföldi programokat vontak be?
     

  4. Az emberek konkrét kérdésekre – köztük szakmai kérdésekre is – konkrét, közérthető válaszokat vártak! Miért nem kapták meg azokat?
     

  5. Bizonyára szükség volt a média által nyújtott általános felkészítésre, az EU. népszerűsítésére ( az Állami Számvevőszék vizsgálatából tudható, hogy az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány erre 2,7 milliárd/!/ forintot használt fel ), de legalább ilyen fontos lett volna a célzott kommunikáció is, a mezőgazdasági termelőket, tágabb értelemben a vidéket érdeklő kérdések elemzése, mindez az előbbi összeg töredékéből! Miért nem történt ez meg?


     
  6. Mennyibe kerültek a különböző „pénznyelő” gyorsított tanfolyamok, országjáró road-show-k keretében rendezett fórumok, az „elméleti műhelyek” gazdák számára hasznosíthatatlan előadásai, a különböző szóró – és reklámanyagok stb., amelyekkel a csatlakozás előtti feladatsor egyikét, nevezetesen a gazdák EU.-által megkövetelt felkészítését kívánták „kipipálni” , vagyis a lényeget leegyszerűsíteni?
     

  7. Az EU – hoz történő csatlakozásunkkal, a követelmények mind fokozottabb megismerésével párhuzamosan az elengedhetetlenül szükséges képzési program miért nem volt egységesebb, „piacérzékenyebb” és főként olcsóbb? Miért kellett a „szétforgácsoltságnak” ilyen óriási pénzeket felemészteni akkor, amikor- ma már nyilvánvaló - hatékonysága megkérdőjelezhető?
    ( költségvetési, hazai-és EU-s pályázati, alapítványi pénzek stb. )
     

  8. Az EU. – csatlakozást célzó oktatási, képzési pályázatokra miért csak infrastruktúrával rendelkező akkreditált intézmények, különböző szintű iskolák, alapítványok, agrárkamarák, munkaerő-központok, „szellemi műhelyek” jelentkezhettek ? Olyan egyének miért nem, akik a gazdák között élve és dolgozva sokkal hitelesebben, közérthetőbben, a helyi lehetőségek és elvárások ismeretében elemezhették volna az elvárásokat?
     


  (Így történhetett meg, hogy az egyik ilyen „felkészítő” kiadványunk a magyar juhászt úgy kívánta az EU.- ba bevezetni, hogy juhai takarmányának energiaértékét MJ. –ban, vitamintartalmát NE-ben adta meg. Vajon hány magyar juhász tudja, mi az a megajoule vagy a nemzetközi egység?
  A fertőző betegségek, különösen az állatról-emberre terjedő betegségek ismertetésekor nem a kórokozó szerkezetére, hanem állattartónak és állati terméket fogyasztónak egyaránt a védekezés napi teendőire kell koncentrálni!)



Mire lett volna ( lenne ) szükség? 

Az agrártermelők Európai Uniós csatlakozásra történő felkészítéséhez és mai képzéséhez, továbbképzéséhez bárki által bármikor hozzáférhető, a szakmai követelményeknek hosszútávon is megfelelő, vagyis „időtálló”, piac-érzékeny (miből, mennyit, milyet termeljünk?), nem utolsósorban közérthető, a gyakorlatban alkalmazható szakanyagra lett volna ( lenne ) szükség!

   Meggyőződésem szerint lépéselőnyhöz juthatna, időt és pénzt takaríthatna meg, aki felkészítési és továbbképzési programjában a hazai viszonyokhoz alkalmazkodó, ráadásul meglévő projekteket használná fel!


A fenti kérdések feltevéséhez azért formálok jogot, mert több évtizedes gyakorlati és ismeretterjesztői munkám alapján az állati eredetű élelmiszertermelés ( hús, tej, tojás ) és a gyapjútermelés gyakorlatát az EU-s követelményeknek megfelelő szakanyagot dolgoztam ki, melynek újszerűsége abban rejlik, hogy a tartás –tenyésztés - szaporítás- takarmányozás - állategészségügy kérdéseit nem egymástól elválasztva, hanem összefüggéseiben tárgyalja. A gyakorlat szintjén ismerteti azokat a kérdéseket, melyeknek nálunk még az értelmezése sem egységes ( ma sem ! ) : termelés-környezetvédelem, termelés-állatvédelem, ökológiai állattartás, biotermék-előállítás stb. Benne az elmélet csupán annyi, amennyi a gyakorlati ismeretek megértéséhez szükséges. Mivel biológiai alapokon nyugszik, aktualitását el nem veszíti, nemcsak ma, hanem a jövőben is használható.



A szakanyag összetevői: 

  •  30 ( harminc ) megjelent könyv;
      — a könyvek rövid ajánlásai a http://home.hu.inter.net/boop/ – honlapon.
     
  •  60 óra időtartamú film – anyag;
      — a „Gazdaképző” képanyagának tartalma az előbbi honlapon ( a VHS-kazetták DVD –re átírva ).
     
  •  szakcikkek;


Referenciák : 

A szakanyag EU –s felkészítésre, valamint annak folytatására igazolásul szolgálhatnak, hogy munkámat eddig az alábbiak használták ill. használják
( a sok közül csak a legfontosabbakat említem ):

  1. A Magyar Televízió „ Gazdaképző” – címmel nyolc éven át sugározta a magyar televíziózás történetének legolcsóbban előállított távoktatási műsorát. A műsor állattenyésztés – állat-egészségügy rovata szakanyagának szinte egészét könyveim biztosították.

  2. Feladatom volt: 

    • a feldolgozandó téma önálló kijelölése, ügyelve arra, hogy az aktuális, érdekes, a gyakorlat számára hasznosítható, szakmailag korrekt, ugyanakkor közérthető legyen;
       
    • forgatókönyv megírása ;
       
    • a téma írásos feldolgozása a szaksajtó részére ;
       
    • a téma televíziós feldolgozása ( forgatási helyszínek megszervezése, konzultációk az esetleges szakértőkkel, szemléltetés, témavezetés stb. ) ;
       
    • éves anyag írásos összefoglalása ( minden évben jegyzet ) ;
       
    • konzultációs központok munkájában való részvétel Magyarországon és a környező országok magyarlakta területein ( Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban ) ;
       
    • minden évben vizsgáztatás.
       
    • „Tízórai” – című szolgáltató műsor agrár-anyaga.
       
      • ( Egy éven át két-hetenként volt lehetőségem megjelölni az éppen aktuális témát, majd az ezzel kapcsolatos nézői kérdésekre válaszoltam ).
      • A „Gazdaképző” és a „Tízórai” megtalálható a Televízió archívumában, de nálam, a szakanyag összetevőinél említett filmeken is. Mivel a szakmai anyag biológiai ismeretekre alapozott, hitelessége ma és a jövőben is érvényes.
  3. Regionális televíziók: Délkábel Televízió ; Gyula – TV.
     
  4. Könyvkiadók: Mezőgazdasági Könyvkiadó ; Szaktudás Kiadó ;
     
  5. Agrár – és családi lapok: Magyar Mezőgazdaság ; Kistermelők Lapja ;
     
  6. Oktatási intézmények: agrár - szakmunkásképzők, - főiskolák, - egyetemek.
     
  7. Felnőtt – képzés: gazdakörök, egyesületek, kamarák, munkaerő-központok gazdaképzése.
     
  8. Internet: központi szerkesztésű, vezető honlapok ide vonatkozó linkjeikben (pl. haszonállatok, állatbetegségek stb.) nemegyszer névaláírás és forrásanyag megjelölése nélkül közlik másutt már megjelent ismeretterjesztő cikkeimet.
     




  Amint az előbbiekből is látható, szak-és ismeretterjesztő anyagaimat számomra megtisztelő módon eddig is sokan használták, a szétforgácsoltság helyett azonban most egységes csomagban szeretném érvényesíttetni.

  Egy kis békés – megyei falu gyakorló állatorvosaként arra nincs esélyem, hogy felhívjam a figyelmet a „gazdaképzés” címén továbbra is bizonyos helyekre áramló közpénzek megállítására, pedig a költségvetés mai helyzetében ez különösképpen közérdek volna!

  Természetesen nem „szerepelni” akarok. A fenti kérdésekre ma már választ sem várok, csupán átadni és valaki által bemutattatni szeretném a fenti szakanyagot, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a jövő központi költségvetésből finanszírozott agrárképzésének – természetesen más kiváló szakanyagok mellett - ez az egységes „csomag” is része lehet.

   Köszönöm, hogy levelem elolvasta és tisztelettel kérem, hogy a magyar gazdák érdekében az ügyet az Ön hatáskörében lévő lehetőségekkel támogatni szíveskedjen!




Tisztelettel : dr. Böő István
Békéscsaba
Derkovits –sor 4.
e-mail:boop@hu.inter.net http://home.hu.inter.net/boop/

Megjelent a www.mezg.hu-n: 2006. 09. 30.

Szerkesztő megjegyzése: A cikk írója, dr Böő István e-malban elmondta, hogy ezt a cikket eredetileg 2005. januárjában, vagyis az EU-csatlakozás után alig pár hónappal írta, viszont minden mondatát ma is (2006. október 11) aktuálisnak érzi és vállalja.



Ugrás a lap tetejére