Kérdések és javaslatok a hazai agrártermelők
Európai Unióra történő felkészítése
és továbbképzése kapcsán
Mottó:
|
mezőgazdaságunk Európai Unióhoz történő csatlakozásában döntő fontosságú lett
volna a gyakorlati teendők közérthetővé tétele.
|
Tények:
|
a hazai agrártársadalom Európai
Unióra történő felkészítésére a költségvetésből óriási összegeket fordítottak.
|
Eredmény:
|
mind a hazai, mind az EU. gazdasági és politikai elemzői,
legfőképpen pedig a magyar gazdák úgy tartják, a felkészítés
nem volt megfelelő!
Mezőgazdaságunk európai versenyképességének egyik
akadályaként igen sok szakértő a szakmai felkészülés
hiányosságait jelöli meg.
|
Alaphelyzet:
|
köztudott, hogy az EU – hoz történő csatlakozásunkban mind a jogi, - mind a
szakmai harmonizáció legnehezebb, legösszetettebb területe a mezőgazdaság volt.
Minden fórumon hangoztatták a követelményt, hogy felül kell bírálnunk és a kornak
megfelelő értelmezést kell adnunk olyan alapfogalmaknak, mint a minőség és a hatékonyság.
Az állati – eredetű élelmiszerek előállításának napi gyakorlatára vetítve ez annyit
jelent, hogy a piacokért való kíméletlen versenyben csak azok tudnak talpon maradni,
akik költségtakarékos termelés mellett a piacokon keresett minőséget állítják elő,
de most már nem alkalmanként, hanem folyamatosan és az „ óltól az asztalig”
ellenőrizhetően, miközben az élelmiszerbiztonság, a környezet – és állatvédelem
követelményeinek is megfelelnek.
Ennél is többször hangoztatott és elfogadott követelmény az agrárium szereplőinek
fentiekre történő felkészítése, mely egyúttal a versenyképesség elengedhetetlen
feltétele is. A felkészítésben – több okból kifolyólag – egyre nagyobb szerepe volt
és lesz a nyitott képzésnek, szakképzésnek, távoktatásnak, a manapság még a
kormány-programokban is szereplő „élethosszig való tanulásnak”. Ezek a képzési
formák kiemelt helyen szerepeltek és szerepelnek az európai projektekben is, éppen
ezért nagy gondot és nem kevés pénzt fordítottak ( fordítanak ) az elkerülhetetlenül
szükséges önképzés legjobb módszereinek kimunkálására. Figyelembe véve a magyar
agrárium szerkezetét, a mezőgazdasági képzettség sokszínűségét ( az általános iskolát
sem végzettektől a többdiplomás vállalkozókig ), az oktatás helyzetét, de legfőképpen
az európai átlagnál sokkal gyorsabb társadalmi-gazdasági változások által kikényszerített
információs igényeket, ez a szerep Magyarországon még fontosabb!
A felkészítésnek nemcsak szakmai, de társadalom-politikai jelentősége is van!
A különböző szintű megnyilatkozásokból az derült ki, hogy a felkészítést a
politika – pártoktól függetlenül – a vidékfejlesztés részeként is stratégiai
kérdésként kezelte és a kormányzatok ehhez különböző pénzügyi forrásokat biztosítottak.
A tervek szerint a hazai gazdaképzésre központi intézményt, sőt országos intézményrendszert
hoznak létre, melynek működtetését a központi költségvetés finanszírozza.
|
Kérdések:
-
Az eddigi forrásokhoz jutottak milyen eredménnyel használták fel azokat?
-
Miközben a hazai agrárvállalkozókat az információszerzésben oktatási-és egyéb
intézmények, különböző kiadványok, sőt ma már a számítógépes világháló is segítették,
sajnálatos módon – itt nem részletezett okok miatt – ebből miért éppen az a réteg maradt
ki, amely ma és a közeljövőben az alapanyag-termeléssel foglalkozik?
-
Miért fordult elő oly sokszor, hogy a szakmai felzárkózáshoz a hazai társadalmi
szerkezetet, ökológiai és ökonómiai viszonyokat nem ismerő, drága külföldi programokat
vontak be?
-
Az emberek konkrét kérdésekre – köztük szakmai kérdésekre is – konkrét, közérthető
válaszokat vártak! Miért nem kapták meg azokat?
-
Bizonyára szükség volt a média által nyújtott általános felkészítésre, az EU.
népszerűsítésére ( az Állami Számvevőszék vizsgálatából tudható, hogy az Európai
Uniós Kommunikációs Közalapítvány erre 2,7 milliárd/!/ forintot használt fel ), de
legalább ilyen fontos lett volna a célzott kommunikáció is, a mezőgazdasági termelőket,
tágabb értelemben a vidéket érdeklő kérdések elemzése, mindez az előbbi összeg töredékéből!
Miért nem történt ez meg?
-
Mennyibe kerültek a különböző „pénznyelő” gyorsított tanfolyamok, országjáró road-show-k
keretében rendezett fórumok, az „elméleti műhelyek” gazdák számára hasznosíthatatlan
előadásai, a különböző szóró – és reklámanyagok stb., amelyekkel a csatlakozás előtti
feladatsor egyikét, nevezetesen a gazdák EU.-által megkövetelt felkészítését kívánták
„kipipálni” , vagyis a lényeget leegyszerűsíteni?
-
Az EU – hoz történő csatlakozásunkkal, a követelmények mind fokozottabb megismerésével
párhuzamosan az elengedhetetlenül szükséges képzési program miért nem volt egységesebb,
„piacérzékenyebb” és főként olcsóbb? Miért kellett a „szétforgácsoltságnak” ilyen óriási
pénzeket felemészteni akkor, amikor- ma már nyilvánvaló - hatékonysága megkérdőjelezhető?
( költségvetési, hazai-és EU-s pályázati, alapítványi pénzek stb. )
-
Az EU. – csatlakozást célzó oktatási, képzési pályázatokra miért csak infrastruktúrával
rendelkező akkreditált intézmények, különböző szintű iskolák, alapítványok, agrárkamarák,
munkaerő-központok, „szellemi műhelyek” jelentkezhettek ? Olyan egyének miért nem, akik a
gazdák között élve és dolgozva sokkal hitelesebben, közérthetőbben, a helyi lehetőségek és
elvárások ismeretében elemezhették volna az elvárásokat?
(Így történhetett meg, hogy az egyik ilyen „felkészítő” kiadványunk a magyar juhászt úgy
kívánta az EU.- ba bevezetni, hogy juhai takarmányának energiaértékét MJ. –ban,
vitamintartalmát NE-ben adta meg. Vajon hány magyar juhász tudja, mi az a megajoule vagy
a nemzetközi egység?
A fertőző betegségek, különösen az állatról-emberre terjedő betegségek ismertetésekor
nem a kórokozó szerkezetére, hanem állattartónak és állati terméket fogyasztónak egyaránt
a védekezés napi teendőire kell koncentrálni!)
Mire lett volna ( lenne ) szükség?
Az agrártermelők Európai Uniós csatlakozásra történő felkészítéséhez és mai
képzéséhez, továbbképzéséhez bárki által bármikor hozzáférhető, a szakmai
követelményeknek hosszútávon is megfelelő, vagyis „időtálló”, piac-érzékeny
(miből, mennyit, milyet termeljünk?), nem utolsósorban közérthető, a gyakorlatban
alkalmazható szakanyagra lett volna ( lenne ) szükség!
Meggyőződésem szerint lépéselőnyhöz juthatna, időt és pénzt takaríthatna meg, aki
felkészítési és továbbképzési programjában a hazai viszonyokhoz alkalmazkodó, ráadásul
meglévő projekteket használná fel!
A fenti kérdések feltevéséhez azért formálok jogot,
mert több évtizedes gyakorlati és ismeretterjesztői munkám alapján
az állati eredetű élelmiszertermelés ( hús, tej, tojás ) és a gyapjútermelés
gyakorlatát az EU-s követelményeknek megfelelő szakanyagot dolgoztam ki, melynek
újszerűsége abban rejlik, hogy a tartás –tenyésztés - szaporítás- takarmányozás - állategészségügy
kérdéseit nem egymástól elválasztva, hanem összefüggéseiben tárgyalja.
A gyakorlat szintjén ismerteti azokat a kérdéseket, melyeknek nálunk még az
értelmezése sem egységes ( ma sem ! ) : termelés-környezetvédelem, termelés-állatvédelem,
ökológiai állattartás, biotermék-előállítás stb. Benne az elmélet csupán annyi,
amennyi a gyakorlati ismeretek megértéséhez szükséges. Mivel biológiai alapokon
nyugszik, aktualitását el nem veszíti, nemcsak ma, hanem a jövőben is használható.
A szakanyag összetevői:
-
30 ( harminc ) megjelent könyv;
— a könyvek rövid ajánlásai a
http://home.hu.inter.net/boop/ – honlapon.
-
60 óra időtartamú film – anyag;
— a „Gazdaképző” képanyagának tartalma
az előbbi honlapon ( a VHS-kazetták DVD –re átírva ).
-
szakcikkek;
Referenciák :
A szakanyag EU –s felkészítésre, valamint annak folytatására igazolásul szolgálhatnak,
hogy munkámat eddig az alábbiak használták ill. használják
( a sok közül csak a legfontosabbakat említem ):
-
A Magyar Televízió „ Gazdaképző” – címmel nyolc éven át sugározta a magyar
televíziózás történetének legolcsóbban előállított távoktatási műsorát.
A műsor állattenyésztés – állat-egészségügy rovata szakanyagának szinte egészét
könyveim biztosították.
Feladatom volt:
-
a feldolgozandó téma önálló kijelölése, ügyelve arra, hogy az aktuális, érdekes,
a gyakorlat számára hasznosítható, szakmailag korrekt, ugyanakkor közérthető legyen;
-
forgatókönyv megírása ;
-
a téma írásos feldolgozása a szaksajtó részére ;
-
a téma televíziós feldolgozása ( forgatási helyszínek megszervezése, konzultációk
az esetleges szakértőkkel, szemléltetés, témavezetés stb. ) ;
-
éves anyag írásos összefoglalása ( minden évben jegyzet ) ;
-
konzultációs központok munkájában való részvétel Magyarországon és a környező országok magyarlakta területein ( Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban ) ;
-
minden évben vizsgáztatás.
-
„Tízórai” – című szolgáltató műsor agrár-anyaga.
-
( Egy éven át két-hetenként volt lehetőségem megjelölni az éppen aktuális témát, majd
az ezzel kapcsolatos nézői kérdésekre válaszoltam ).
-
A „Gazdaképző” és a „Tízórai” megtalálható a Televízió archívumában, de nálam, a
szakanyag összetevőinél említett filmeken is. Mivel a szakmai anyag biológiai
ismeretekre alapozott, hitelessége ma és a jövőben is érvényes.
-
Regionális televíziók: Délkábel Televízió ; Gyula – TV.
-
Könyvkiadók: Mezőgazdasági Könyvkiadó ; Szaktudás Kiadó ;
-
Agrár – és családi lapok: Magyar Mezőgazdaság ; Kistermelők Lapja ;
-
Oktatási intézmények: agrár - szakmunkásképzők, - főiskolák, - egyetemek.
-
Felnőtt – képzés: gazdakörök, egyesületek, kamarák, munkaerő-központok gazdaképzése.
-
Internet: központi szerkesztésű, vezető honlapok ide vonatkozó linkjeikben
(pl. haszonállatok, állatbetegségek stb.) nemegyszer névaláírás és forrásanyag megjelölése
nélkül közlik másutt már megjelent ismeretterjesztő cikkeimet.
Amint az előbbiekből is látható, szak-és ismeretterjesztő anyagaimat
számomra megtisztelő módon eddig is sokan használták, a szétforgácsoltság helyett
azonban most egységes csomagban szeretném érvényesíttetni.
Egy kis békés – megyei falu gyakorló állatorvosaként arra nincs esélyem,
hogy felhívjam a figyelmet a „gazdaképzés” címén továbbra is bizonyos helyekre áramló
közpénzek megállítására, pedig a költségvetés mai helyzetében ez különösképpen
közérdek volna!
Természetesen nem „szerepelni” akarok. A fenti kérdésekre ma már választ
sem várok, csupán átadni és valaki által bemutattatni szeretném a fenti szakanyagot,
azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a jövő központi költségvetésből finanszírozott
agrárképzésének – természetesen más kiváló szakanyagok mellett - ez az egységes
„csomag” is része lehet.
Köszönöm, hogy levelem elolvasta és tisztelettel kérem, hogy a magyar gazdák
érdekében az ügyet az Ön hatáskörében lévő lehetőségekkel támogatni szíveskedjen!
Tisztelettel : dr. Böő István
Békéscsaba
Derkovits –sor 4.
e-mail:boop@hu.inter.net
http://home.hu.inter.net/boop/
Megjelent a www.mezg.hu-n: 2006. 09. 30.
Szerkesztő megjegyzése: A cikk írója, dr Böő István e-malban elmondta, hogy ezt a cikket eredetileg
2005. januárjában, vagyis az EU-csatlakozás után alig pár hónappal írta, viszont
minden mondatát ma is (2006. október 11) aktuálisnak érzi és vállalja.
|