Arra a kérdésre, hogy sikerült-e állataink környezeti igényeit kielégíteni, már egyszerű
megfigyeléssel is választ kaphatunk, mert azt állataink szokásaikkal, viselkedésükkel,
magatartásukkal, képességeik alapján várható teljesítményükkel minden műszernél
pontosabban jelzik.
Az állatok hőmérsékleti igénye faj, fajta, életkor és termelés szerint változik,
ezért helyesebb egy hőmérsékleti zónáról beszélni, amelynek határértékeit az állat
még termeléscsökkenés nélkül elviseli.
Ezek a következők:
|
|
Növendék-és hízómarha-istálló:
|
5-15°C
|
|
|
Sertésfiaztató
|
|
• Malacfészek:
|
26-32°C
|
• Istálló:
|
12-16°C
|
|
|
|
|
Csirkeól
|
|
• 1. napon:
|
32-34°C
|
• 2. — 7. napon:
|
32°C
|
• 2. héten:
|
30°C
|
• 3. héten:
|
27°C
|
• 4. héten:
|
24°C
|
• 5. héttől (teremfűtéssel):
|
21°C
|
|
|
|
Juhakol:
|
|
• 1 hónapos korig:
|
15-25°C
|
• 1 hónap után:
|
12-16°C
|
|
|
Nyúlszállás:
|
|
• Napos nyúl:
|
25-30°C
|
• Felnőtt nyúl:
|
15-20°C
|
|
|
Az istállónak akkor jó a klímája (a levegő-hőmérséklet mellett a páratartalom és a
levegő-szennyezettség is fontos!), ha az állat többlethőjét le tudja adni ha melege
van, de nem kényszerül felesleges hőtermelésre sem ha fázik.
Hogy az állat mikor fázik, azt saját maga jelzi, és nem a hőmérő! A műszer meghibásodhat,
másrészt előfordulhat, hogy megvan a kívánt hőmérséklet, de ha az ellenálló-képesség
lecsökkent (pl. betegség esetén), vagy ha nyirkos a levegő, az állat a kívánt hőmérsékleti
zónában is fázik!
A hideget, hozzáteszem a száraz hideget legjobban a szarvasmarha és a felnőtt juh tűri.
A szőr és a gyapjú védi a bőrt a lehűléstől, de ha átnedvesedik vagy a hőmérséklet a
termelési zóna alsó pontja alá süllyed, az állat viselkedése már megváltozik.
Amikor az állattartó épület levegőjének hőmérséklete a fenti alsó értékek alatt van,
minden állatfajra jellemző: kezdetben sok mozgás (ha arra egyáltalán lehetőségük van),
kevés pihenés, fokozott takarmányfelvétel, később az állatok „púposított” háttal sokat
állnak, szőrük, illetve a baromfi tollazata borzolt, gyakori az izomremegés, csoportban
összebújnak, ilyenkor már csökkent a takarmányfelvétel. Hosszú ideig tartó hideghatás
esetén a szőrzet sűrűbb lesz, a zsírréteg vastagabb, a takarmányból nem húst, tejet,
tojást termel, hanem hőt, vagyis alkalmazkodni próbál a külső körülményekhez. Mivel
minden energiáját a számára kedvezőtlen hatás kivédésére és az alkalmazkodásra fordítja,
ellenálló képessége is csökken. Ha ilyenkor nem avatkozunk be, a szervezet összeomlik,
az állat megbetegszik.
A nagy termelőképességű, napi 25–30 liter tejet adó tehén ritkán
fázik, hiszen ilyen teljesítményhez nagy mennyiségű takarmány szükséges, amelynek
emésztésekor jelentős hő képződik.
A baromfi, a fiatal és az újszülött állatok a hidegre
különösen érzékenyek. A tyúkok 5–10°C között már 20%-kal kevesebbet tojnak (tojóház
kívánatos hőmérsékleti zónája 12–16°C) és egy tojás termeléséhez 10%-kal több takarmányt
használnak fel.
A naposbaromfi legalább 32°C-ot igényel, a naposcsibék 15°C alatt
tömegesen pusztulhatnak el.
A házinyúl a hideg szélre, huzatra különösen érzékeny. Ha az elletőládán belül a
hőmérséklet 20°C alá csökken, a fiókák nem szopnak, bőrük elsötétül,
ráncosodik, majd elpusztulnak.
A hideg a született malacoknak is terhelést, sőt egyenesen kórokot jelent.
A fialás legfontosabb környezeti feltétele a megfelelő hőmérséklet biztosítása,
külön a kocák, és külön a malacok részére. Hőigényük különböző. A kocáé 16–18°C,
a született malacé 32–34°C. Ennek magyarázata az, hogy az újszülött malacnak
testtömegéhez képest nagy a testfelülete, és mivel szőrtakarója, zsírrétege, önálló
hőszabályozása nincs, ezen a nagy felületen belső hőjét gyorsan leadja. Születés után
az első félórában testhőmérséklete normálisan is 2–4°C-kal csökken.
Ha ez a belső hőmérséklet–csökkenés eléri a 6°C-ot, a malac elpusztul,
mert energiatartaléka rövid idő alatt kimerül. Hidegben nem szopik, reszket,
egyszerűen eléhezik, még akkor is, ha anyjának bőven van teje. Az 1–3 napi
elhullásoknak az egyik leggyakoribb oka ez az ún. kismalacbetegség. Mivel ilyenkor
a malacok sokszor anyjuk alá bújnak, gyakoribb az agyonnyomás is. 8–15°C-ot
a született malacok még éppen eltűrnek (ha bőséges az alom), de 6°C alatt
az előbbi állapotba kerülnek. Ott tehát, ahol télen a tűrési hőmérsékletet sem tudják
biztosítani, inkább ne fialtassanak! A malac kéthetes koráig a hőt nem tudja tárolni,
ezért a legjobb módszer, ha eddig infralámpázunk. Az infra a kocát ne zavarja! Ezért,
de más szempontok miatt is jó, ha a koca és a malacok terét a fiaztatókutricában egy
kirekesztő rács választja el, így a malacagyonnyomás is kevesebb. A malacoknak szükséges
hőmérsékletről sok helyen úgy próbálnak gondoskodni, hogy az egész ólat felfűtik.
Ez egyrészt drága módszer, másrészt a kocának káros is: nyugtalan, pancsol, maga
alá vizel, étvágytalanabb, rosszabb a levegőminőség, gyakoribb a tejhiány.
Tartós hideghatásnál a fiatal állatok fejlődése és védekezőképessége csökken.
Lemaradnak hasonló korú, kedvező környezetben lévő társaiktól, gyakoribbak a különböző,
főként légzőszervi megbetegedések. A legnagyobb gazdasági kár mégis az, hogy az állatok,
mivel belső hőmérsékletük fenntartására törekednek, takarmánnyal fűtenek, így a drága
abrakból kevesebb tejet, húst, tojást termelnek.
Legfontosabb a száraz, tiszta, meleg fekvőhely!
Jó hőgazdálkodású állattartó épületekben, istállókban, hodályokban megfelelő almozás
mellett a leghidegebb téli napokon sincs különösebb gond. Ma is vannak azonban olyan
ólak, amelyeket már korszerűsíteni nem érdemes, ezeket téliesíteni kell! Rakjuk körül
olcsó, de jó hőszigetelő anyaggal! Ilyenek a szalma, a nád, a kukoricaszár.
Az anyag száraz, a körülrakás tömött, megfelelő vastagságú legyen! Vannak, akik
szigeteléshez istállótrágyát használnak. Ez rosszabb, mintha semmit nem csinálnának,
mert az ólban hideg, párás lesz a levegő. A „modernebb” anyagok közül hőszigetelésre
jó a hungarocell és a fólia is, de az utóbbi használatakor ügyeljünk arra, hogy az
épület szellőzni tudjon (párássá teszi a levegőt). Ennél is fontosabb a födém
hőszigetelése! Lehetőleg természetes anyagokat, fát, nádat használjunk úgy, hogy ne
veszítsék el természetes tulajdonságaikat, tehát ne fedjük be festékkel, vakolattal stb.,
mert ezáltal az épület nem tud „lélegezni”.
Megjelent a www.mezg.hu-n: 2006. 11. 9.
Szerző: dr. Böő István
E-mail: boop@hu.inter.net
Honlap: http://home.hu.inter.net/boop/
A kép a szerző felvétele
Szerzői jogi nyilatkozat: a közölt szöveges és kép dokumentum csak a www.mezg.hu ( info@mezg.hu ) engedélyével
használható fel, egyébként minden jog fenntartva.
|