Font Sándor válaszol kérdéseinkre

Font Sándor, a mezőgazdasági bizottság elnöke válaszol a kérdéseinkre. 

 KÉRDÉSEK:

1. Mi lesz a jól bevált falugazda-hálózattal a tervezett agrárkamarák nagyobb szerepvállalása árnyékában?
    
2. A következő kérdés kapcsolódik az előzőhöz, ugyanis az agrárkamarákkal kapcsolatos tervekről szeretnék érdeklődni. Igaz az, hogy kötelező lesz az agrárkamarai tagság? Ha igen, akkor mibe kerül ez a gazdáknak és mit kapnak ezért cserébe? Hatóságként fog-e funkcionálni vagy más lesz a szerepe?
   Erről a szerepről szeretnénk egy kicsit többet megtudni.
    
3. Végül a magyar uniós elnökség alatt végzett, a mezőgazdaságot érintő munkáról szeretnék egy rövid értékelést hallani. 
    
    

Szöveges változat:

Font Sándor: Az agrárkamarai törvényről gyakorlatilag tavaly ősszel kezdődött el egy belső vita, ennek következtében kamarai biztost neveztünk ki egy törvényi felhatalmazással, aki megpróbálja átnézni, áttekinteni a jelenlegi kamarai vagyont, amelynek egy része az államtól származik. Éppen ezért van a felhatalmazás az állam részéről kinevezni kamarai biztost. Ez az állapot jelenleg is tart, mindaddig fog tartani, ameddig a kamarai törvény meg nem születik. Várhatóan ősszel kerül benyújtásra. A fő elemét úgy fogalmaznám meg, hogy döntő mértékben az osztrák kamarai rendszer az alapja. Ennek az elve, hogy ott tartományok vannak, amelyeket mi itt a megyékben gondolunk megvalósítani. Tartományonként állnak össze a kamarák teljesen alulról építkező szerveződéssel, maguk választanak innentől kezdve az ottani tartományi szinten, majdan Magyarországon megyei szinten vezetőket, és ezek a vezetők választják meg az országos vezetői szintet. Tehát nem felülről lefelé építkezik, hanem alulról felfelé. Éppen ezért az alulról felfelé építkezésnél rögtön a tagsági viszonyt is tisztázni kell. Szándékunk szerint, mondom, ez tervezet, tehát ezen még változtathat a kormány szándéka, majdan a parlament, amikor benyújtásra kerül, de jelenleg a tervezet szerint minden gazdálkodó, aki valamilyen formában tagja és érintettje a mezőgazdaságnak, az automatikusan tag. Ez azt jelenti, hogy nem hogy kötelező, hanem a tevékenysége következtében automatikusan tag, amit úgy hívunk, hogy alanyi jogú tagság. Rögtön jön egy dilemma, hogy van-e tagdíj? Igen, de csak bizonyos üzemméretek felett, akik erre képesek. Nyilvánvaló, hogy a néhány szögölön, egy holdon, egy hektáron gazdálkodók, családi gazdálkodók is saját élelmiszerüket termelik meg rendszerint ezen, ők nem azok a nagyüzemi rendszerek, akik elbírják még a kamarai tagdíjat is és de viszont alanyokként ezek a kistermelők is tagjai lehetnek. Akik tagjai ennek a rendszernek, azok viszont választhatóak és választóképesek, szavazati joggal rendelkeznek. Tehát minden alanyi jogú tag egyben a majdani tisztújításban szavazhat a jelöltekre. Ez egy procedurális folyamat lesz, mindenki tisztában lesz, hogy kik milyen jelöltet állítottak fel. Ezek, mint említettem, a megválasztott vezetők később felhatalmazást kapnak az országos vezetés kiválasztására. Szándékunk szerint, és ebben vita van, szerintem a közvélekedés is ismeri ezt a vitát, szándékunk szerint tagoknak kellene lenni az agrárkamarában azoknak is, akik a feldolgozóipart és a kereskedelmet képviselik. Itt komoly ellenállás bontakozott ki. Azért gondoljuk ezt, mert látjuk, hogy az agrárkamara önmagában mindig alul marad egy gyártói és egy kereskedői kamarával szemben, és ezért ezt az integrációt mi fontosnak tartjuk. Így aztán az agrárkamarai törvény rájuk is érvényes, a belső szabályzatok, az etikai normák és minden egyéb, ami egyébként sok vitát szokott okozni, amikor egy gazdálkodó, egy termelő mondjuk a feldolgozó üzemnek ad el, milyen áron adja el, milyen feltételekkel és netán, ha egy kereskedelmi áruházlánccal kerül kapcsolatba, hát azt tudjuk, hogy ott bizony a beszállítók rendszerint alul maradnak ebben a vitában,és iszonyú, néha az önköltségi ár alatt kényszerítik ezek a nagykereskedelmi láncolatok, hogy beszállítsák hozzájuk a terméküket. Ebben persze tönkremegy a gazdálkodó, ezt viszont nem szeretné egy normális állami vezetés karba tett kézzel nézni, hogy ezen kereskedelmi láncolatok kihatásának következtében tönkremennek a gazdálkodók. Hát itt jön elő egy olyan újabb eleme, amely az osztrák rendszerben és több európai rendszerben ismert, de eddig a magyar rendszerben nem volt, hogy egy tag agrárkamarai rendszernek a kereskedelmi láncolatokig bezárólag, tehát az élelmiszerlánc vonala, termelő, feldolgozó és kereskedő is tagja, a törvény hatálya miatt tagja ennek a kamarának. Természetesen felmerülhet az a kérdés, hogy a falugazdász-hálózat integrálható-e az agrárkamarai rendszerbe? Ez eldöntendő kérdés. Véleményem szerint nagyon jól működnek a falugazdászok, sőt bővíteni kellene a létszámukat, hogy minél precízebben tudjanak segíteni az egyszerű gazdálkodóknak. Azonban hozzáteszem, hogy ha ez a kamarai rendszer legalább olyan szintű lesz, mint az osztrák, ami egy minta is lehet az európai szinten, azt látjuk, hogy Ausztriában az állam egyre több állami funkciót, mezőgazdasági állami funkciót átad a kamarának egy egyezség alapján. Mert azt látja, hogy ez a kamara sokkal jobban ismeri a tagjainak a szokását, a termelési kultúráját, a termelőhelyi adottságainak megfelelő termelést, tehát értelemszerűen neki van a legtöbb adata a saját tagságáról és ezért egyes funkciókat, például a szaktanácsadást, és itt visszakapcsolódhatok rögtön a falugazdászi rendszerhez, ami szintén egy szaktanácsadói rendszer, de annál talán több is itt Magyarországon. Tehát jó néhány funkciót az állam szerződés alapján ezeknek a kamaráknak átad. De ezt csak akkor teszi, ha látja, hogy ezek a kamarák tényleg az úgynevezett demokratikus normák alapján működnek, tehát nem szorítanak ki senkit, mondjuk azért, mert kicsi, vagy azért, mert nagy. Ott mindenkinek bele kell férni és megtűrik egymást, és nincs ellenállás, nincs érdekkülönbözet egy nagyüzemi gazdálkodó és egy kis klasszikus családi, netán háztáji gazdálkodó között. Magyarul a rendszernek stabilizálódnia kell, nyilvánvaló, új rendszer lesz, tehát a szereplőknek is idomulni kell majd ehhez az új kamarai rendszerhez, és csak ezután érdemes azt a kérdést feltenni, hogyha stabilizálódott a rendszer, hogy melyek azok az állami közfunkciók, amelyeket egy ilyen nagyon stabil kamarai rendszernek át lehet adni. És én ezért nem szeretném nevesíteni sem most a falugazdász-hálózatot, és még sorolhatnék egy-két tanácsadói szervezetet, mert ez egy későbbi kérdés lehet, de, mint említettem, ehhez először stabilizálni kell a rendszert. Az Európai Unióban látjuk ezt a folyamatot, főleg azért is sikerült ezt nekünk látnunk, mert most egy féléves tagság után vagyunk, bocsánat, féléves elnökség után vagyunk, amelyről hát a kívülállók is azt mondják, hogy sikeres volt. Mi belülről látunk egy-két hibát, de összegészében azt gondolom, hogy nem nagyon volt az utóbbi öt évben olyan ideiglenes elnökség, más országok által vezetett elnökség, amely a maga által vállalt feladatokat maradéktalanul tudta teljesíteni. Magyarország viszont ezt megtette, sőt olyan területeken tette ezt meg, amelyeket a 27 tagország egyike-másika kételkedett benne, hogy kemény kérdés, lehet-e ebben fél év alatt konszenzust elérni. Mondjuk a roma stratégia kérdése vagy akár a Duna-stratégia kérdése. Ugye itt annyi szereplő, annyi érintett és annyi más vélemény alakulhat ki, hogy nehéz konszenzust kialakítani. Ez sikerült, ugyanígy sikerült a nekünk fontos horvát csatlakozási tárgyalás lezárása. És talán, ami a mezőgazdasághoz kapcsolódhat, a szereplők értik is talán ennek a súlyát, a közvéleményben nem annyira jött ez elő, de a 2013 utáni úgynevezett új közös agrárpolitikának, magyarul a pénzelosztásnak, a mezőgazdaságra szánt pénzelosztásnak az alapjait ezen időszak alatt sikerült nyélbe ütni. Ez egy iszonyú nehéz feladat volt. Nagyon sok ellenérdekelt van bizonyos agrártámogatási rendszerek fenntartásában. Például a skandináv országok ebben nem nagyon érdekeltek és Anglia, mert nincs komoly mezőgazdaságuk, ellenben olyan magas a GDP-jük, ezáltal az életszínvonaluk, hogy az uniós törvények alapján ők úgymond befizetők a közös kasszába. És ezt a közös kasszát utána szétterítik a mezőgazdaságban érintett országok gazdálkodói felé. Hát ebben Magyarország jelentősen érintett, mert hát ismerjük az agrár adottságainkat, ezért egy pénzelosztási szisztémában ellenérdekeltségek alakultak ki. Egyáltalán, hogy legyen-e továbbra is vidékfejlesztési és agrártámogatási rendszer. A döntő többség azt mondta, hogy legyen. Na jó, hogyha legyen, akkor annak mi legyen az elvi alapja, mennyi legyen a vidékfejlesztésre fordítandó összeg, mennyi legyen a közvetlen mezőgazdasági termelést támogató összeg. Ezek iszonyú nehéz kérdések, mert mondom, itt már messze nem volt összhang, és utána jöttek az elosztás elvei, hogy akkor a vidékfejlesztésnél milyen elvek alapján pályázatok, stratégiák, milyen fő célkitűzések mentén lehet majd meghirdetni az így rendelkezésre álló pénzkeretet. És hát ugyanez a kérdés a mezőgazdasági termelésnél. Mindenki azt a mezőgazdasági termelésnek szánt összeget próbálta meg erősíteni, amelyben az országa jelentős tartalékkal és jelentős potenciállal rendelkezik. Ez ugye országonként eltérő, mert itt akik mi itt középrészen vagyunk és ettől délre, mi szinte mindenfajta növényt tudunk termelni, mert annyi a napsütéses óraszám. De egy Szlovákia, Lengyelország, Németország, ott korlátos a hőösszeg, a napsütéses órák száma egész évre vonatkoztatva, ők kukoricát már nem tudnak termelni, hőigényes gyümölcsöket, szőlőt nem tudnak termelni, nekik már más az elméleti elképzelésük egy-egy ilyen pénzelosztásról. Na az össz eredménye, hogy ennyi érdekellentét után Fazekas Sándor miniszter úr vezetésével, és hát ebben erősen belefolytunk mi is, hiszen én mint bizottsági elnök, a 27 tagország mezőgazdasági bizottsági elnökeinek a találkozóját is eközben megszerveztem, és ezeket a kérdéseket első helyen vitattuk meg, és sikerült egy döntő többséget, azaz közel 70%-os, tehát több, mint kétharmados többséget elérni az alapvető kérdésekben. Mondom, volt, akinek nem tetszett minden változat, de a döntő többség itt már törvényerejű értelemmel rendelkezik, azaz nem tudják megakadályozni, hogy 2012-ben elkezdődjön a törvénykezés az elvek alapján felállított modellről, 2013-ban kihirdetésre kerüljön ez a törvény. Magyarul minden ország látja, hogy hogy működik majd 2014-től az új agrártámogatási rendszer. Ez egy nagyon nagy diplomáciai siker volt a mezőgazdaság részéről. Kovács István: Köszönöm Font Sándornak, a mezőgazdasági bizottság elnökének, hogy mindezt elmondta a www.mezg.hu portál látogatóinak. 
 

A fenti anyagot más médiák is átvehetik, de ebben az esetben kéjük megjelölni az eredeti vágatlan változatot.
(Pld.: szónan: eredeti változat megtalálható a www.mezg.hu portálon, vagy egyszerűen csak a hírforrásra utalással.
Írásban pedig az eredeti hírforrás linkjének megadásával. Link: www.mezg.hu/valaszok_font_1
A lényeg az, hogy közölve legyen a teljes változat elérése is.

Amennyiben nem szeretne lemaradni a portál országos jelentőségű híreiről, íratkozzon fel hírlevelünkre, amit a  a bal oldalt a menüsor alján tehet meg.

Amennyiben a témával kapcsolatban észrevétele van, javasoljuk, hogy írja meg e-mailben vagy küldje el a kapcsolat menüt választva a portál üzetküldőjén. Mi azokat feldolgozzuk és továbbítjuk Font Sándornak.


Felhívom a figyelmét a portál korábbi közlésére, aminek a témája hasonló a most olvasottakkal. Link: http://www.mezg.hu/fazekas_1 


 

Javasoljuk, hogy ítartkozzun fel hírlevelünkre! Ígérjük, hogy érdektelen dolgokkal és reklámokkal nem fogjuk Önöket zavarni.

Közzétéve: 2011.07.11.